Olyan családból származom, ahol soha nem volt szó szexről. Apám azt hajtogatta, hogy szűzen kell az oltár elé állnom. /Ebben mindig is kételkedtem./ Anyám „felvilágosításként” annyit mondott, hogy a szex a házasélet kénytelen velejárója, ahol a nőnek kötelessége eltűrni a férje élvezkedését. Ma már tudom, hogy apám katasztrófa lehetett az ágyban, aki előjátékról és arról, hogy mi esik jól egy nőnek nem sokat hallhatott.

Első szexuális élményem – amiről még nem tudtam, hogy az – 13 éves koromban volt. Egy hosszas betegség 1 hónapra ágyba kényszerített, és én ezalatt többször is arról fantáziáltam, hogy egyik-másik fiú osztálytársam a doktor bácsim, aki alaposan és mindenhol megvizsgál. Ilyenkor meztelenre vetkőztem a takaróm alatt, és már a merészségemtől és a paplanhuzat hűvös, idegen érintésétől furcsán jól éreztem magam. Ezután következett a „vizsgálat”: az orvosi játék sztetoszkópjával tüzetesen „végighallgattam” magam, és amikor az a mellbimbómra, vagy a szeméremdombomra tévedt, mélyen felsóhajtottam. Rájöttem, hogy ezen a két területemen, ezek közül is inkább az alsó részemen van a „baj”, ezért ott hosszasan kellett „vizsgálódnom”. Nagyon-nagyon jól esett! Soha ilyen állapotba nem kerültem addig még. – Megjegyzem, az emlékek felidézése most is megteszi hatását… J

Következő alkalmakkor már sztetoszkóppal, vagy anélkül is ment a vizsgálódás. Mígnem egyszer rám nyitott anyukám, és bár be voltam takaródzva, borzasztóan elszégyelltem magam.

Másik korai emlékem a szexuális izgalom átéléséről, amikor felfedeztem apukám „nyugatról” becsempészett erotikus és pornó magazinjait. Néha „meglátogattam” azokat, és a hatása mindig meg volt. Jócskán megdagadt a puncikám, ami elég nehezen csillapodott le magától. Fogalmam sem volt róla, hogy akár ki is elégíthetném magam, pedig nagyon felforrósodtam. Azt tudtam, hogy valami különlegesen jó dolog történik bennem, de nem tudtam mit kezdeni az érzéssel.

Egyébként későn érő típus voltam, nekem 6.-os koromban még nem kellett melltartós fürdőruhát húznom. 14 éves elmúltam, mire „nagylány” lettem.

A középiskolában egészen 4. közepéig nem pasiztam, - egyrészt nem érdekeltek a fiúk annyira, hogy járjak velük, másrészt nem is volt időm rá, mert versenyszerűen sportoltam heti 6 X 3-4 óra edzéssel. Volt egy barátnőm, akivel elsőben megfogadtuk, hogy szűzen érettségizünk, és ezt mindketten be is tartottuk.

Már majdnem betöltöttem a 18-at, mire először csókolózni mertem. Izgatott a fiú, igen csinos volt, izmos-feszes-kerek popsival /a mai napig ez a gyengém/, de már kezdett aggasztani, hogy amíg más osztálytársnőm már túl van az első abortuszon, én még senkivel nem kerültem közelebbi kapcsolatba. Ezért kipróbáltam milyen is, ha megcsókolnak. Hát, jól esett! Az is, amikor elnyúltunk a barátnőmnél a díványon és szorosan átölelt. Aztán itt vége lett a dolognak, mert úgy döntöttem hosszú távon nem illünk egymáshoz, így kár komolyabb kapcsolatba bonyolódni.

Ezzel azonban megindult a párkeresési lavina, és 1 év alatt 27 fiúval ismerkedtem meg. Ebből 2 kapcsolat tartott 3 hétig, és csak azzal a 2 fiúval csókolóztam. Egyik sem indított meg bennem semmit. Már kezdtem kétségbe esni, hogy komoly gondok vannak velem: lehet, hogy frigid vagyok? De akkor jött az IGAZI! Megismertem a férjemet.